Te is lekopogod a szerencséd a fán?
A magyar nyelvben számtalan olyan szólás és közmondás van, amelyik kapcsolódik a fákhoz. És ez miért olyan érdekes? Talán csak azért, mert a 38 Bach-virágeszencia közül 19 készül fából. Itt van mindjárt a White Chestnut a Fehérvirágú vadgesztenye, amiből nem is egy, hanem mindjárt kettő eszencia készül. Az egyik a rügyből, ami a tanulásban, a hibák felismerésében segít, a másik pedig a virágból, mely a kavargó gondolatokat szelídíti meg.
Magyarország erdeiben is megtalálhatóak a bükk, a szil, a gyertyán, a tölgy, vagy a vízpartok fája a fűz, melyeket Bach doktor alkalmasnak talált arra, hogy elkészítse gyógyíreit a különböző lelki problémákra.
De miért is kopogjuk le a szerencsénket?
Beszélgetés közben elmondjuk, hogy milyen szerencsénk volt, és gyorsan hármat koppintunk az asztal alján, azaz „lekopogjuk”, akkor ezt azért tesszük, hogy nehogy elpártoljon tőlünk a szerencse. Ez a szokás igencsak elterjedt a világban, a legtöbb európai országban, Amerikában és Ázsiában is létezik megfelelője. A kopogás nem szükségszerű, számos országban elegendő a fa megérintése is, sőt, egyes országokban a mágikus erőt nem a fának, hanem fémeknek, elsősorban a vasnak tulajdonítják.
A babona pontos eredete nem ismert. Egyes források szerint a kereszténység előtti időkből származik, és alapja az a hiedelem, hogy az erdő nagy hatalmú szelleme a fákban lakozik. A pogányok ezért a fákat nagyon tisztelték, és ha valami nagy szerencse történt, vagy elkerülte őket a baj, a fából készült tárgyak megérintésével, megsimításával köszönték meg az erdő szellemének.
Egy másik értelmezés szerint pont fordítva van a dolog: azért koppintottak a fára, hogy az erdő szelleme ne hallja dicsekvésüket, ne irigyelhesse meg szerencséjüket.
Más források a kereszténységgel kapcsolják össze a fán kopogás babonáját: szerintük a fa a kereszt fáját szimbolizálja, és ha ezen koppintunk hármat (Szentháromság), a Gonosz nem hallja meg jószerencsénket, így nem is teheti tönkre azt.
Az alulról fölfelé kopogás oka, hogy a bútorok lapjának alsó része általában kevésbé megmunkált, közelebb áll az erdő illetve a kereszt fájához, mint a festett, pácolt felső rész.
És miért ordítunk, mint a fába szorult féreg
Gyakran elhangzik ez, ha valakit kétségbeesetten ordítani hallunk. No de – a vizuális típusoknak bármennyire is magától értetődő a kép – férget valószínűleg még soha senki nem hallott egy fába szorulva ordítani. Pedig a magyarázat egyszerű: féreg alatt nem az almában bóklászó pöttömnyi kukacot kell érteni, hanem farkast, amit – amíg még élt Magyarországon – a nép kártevőnek tekintett. Egyes vidékeken a farkast ma is toportyánféregnek nevezik. Így már egyszerű elképzelni a szerencsétlen állatot, amint a fából készült csapdába esve keservesen vonyít.
Találtam még néhány ilyen érdekességet, ami a fákhoz kapcsolódik, hamarosan azt is megosztom veletek, de addig is nézzünk meg még néhány csodás fát, amelyek virágából készül Bach-virágeszencia.
Az angol The Bach Centre regisztrált Bach-virág konzulense (BFRP) vagyok. Az eszenciák 2007 óta töltik ki a mindennapjaimat. Munkám egyben a hobbim is. Célom, hogy minél többen megismerjék Bach doktor csodás rendszerét, mely szelíden átsegít minket a hétköznapok nehézségein.
Szólj hozzá!
Want to join the discussion?Feel free to contribute!